Havening Technika: Neurobiológiai Traumafeldolgozás

VARÁZSESZKÖZ. “Rendszeresen haveningelek, bármi ami csak finoman is triggerel, abba belekukkantok. Csodálatos, nem csak az oldó hatás, hanem az a feltárás is, amit el lehet így végezni. 1000 éves élmények (jók és rosszak is) meg tudnak élődni biztonsággal, elképesztő, mit felszínre lehet vele hozni. Most pl. egy nagy megkönnyebbedés élményem van – ahogy egy olyan terhet engedtem el, amit már azt hittem, rég, de mégsem: energetikailag egy része itt maradt. mindeközben nyílik vmi bennem, új inspirációk jönnek, tágulok, sokkal pozitívabb és nyugodtabb vagyok. Mondjuk egy ilyen varázseszközzel miért is ne lennék?”

EZ DE ZSENIÁLIS DOLOG, PONT EZT KERESTEM! “Megnéztem a bevezető videókat, és már a másodiknál éreztem, basszus, ez de zseniális dolog, pont ezt kerestem, mintha meglenne benne minden, amit eddig külön-külön alkalmaztam vagy jónak találtam, és már ki akartam próbálni (emdr, brainspotting). Máris kinyílt valami, amit már nagyon régóta bedugultnak érzékelek, és hiába minden önkapcsolódás, valahogy az is maradt. Most egy pillanat alatt feljött testből a technika alkalmazása alatt, hogy valójában azért nincs benne igazi változás, mert az agyamnak az veszélyes, hiszen ezt tanulta meg. Nagyon tetszett és szerintem jól rá is éreztem, hogyan és merre nyílik az ajtó ebben, és szuper, hogy már nem akarok azonnal és rögtön ott lenni a megoldódásnál, hanem van türelmem sorra nyitni az ajtókat és ilyen szép gyengédséggel kihúzni magamat ebből a traumakötésből. Hihetetlen volt megtapasztalni, ahogy a testem igent mond és szétárad az öröm benne, ahogy haladok és eljutok oda, hogy “az az ember vagyok, aki…”. És hogy basszus, végre tényleg elhiszem! És innen nyílhatok tovább, amikor nyílok. Idáig még sosem jutottam, pedig aztán tényleg mindenhogy próbáltam. Ebben is hatalmas, hiperszónikus dolog ez a módszer, az jut róla eszembe, hogy csomó kört megspórol vele az ember. Még eszembe jutott róla a neural flossing, amit egyszer csináltam jógában, és hasonló elven működik (az amygdalát nyugtatja), de olyan mérhetetlenül uncsi volt, hogy többet nem próbáltam, hiába ment jobban tőle az előrehajlás, mert az agyam elhitte, nem veszélyes. Ebben meg benne van az érintés, ami szintén a szívem csücske dolog. Tetszik az is, hogy lehet célzottan egy dologra alkalmazni, és nem olyan, hogy csináljuk, majd hat biztosan, hanem az elmémnek is ad így fogódzót, és ez biztonságot ad azon a szinten is. Annyira lelkes vagyok, igazán hálás is, hogy beengedődött megengedődött ez az egész – pont akkor, amikor elfogadtam, hogy nincs eszköz a kezemben, hogy áramlóvá váljak a dugultságomból, és kezdtem megbékélni azzal, hogy nem tudok mit kezdeni az eldugulással. Pont ekkor írtál Andi, de ez már a spiri része.”

AZTAAA!!! “Meghallgattam az első 2 videót. Nagyon érdekes folyamat volt. Az elején nehezen vettem rá magam, úgy éreztem nehezen fogadok be újat, annyi minden történik mostanában velem, hogy nincs nekem erre időm, energiám, blablabla. De a kisördög ott motoszkált bennem, ha azt mondod Andi, hogy nagyon szuper kis dolog, akkor nekem az kell. Számomra az érintés egy nagyon fontos elem már régóta az életemben, azt hiszem a ringatást is ezért csinálom, és jelenleg olyan társam van, akivel kölcsönösen nagyon szép érintés, ölelés folyamatokban vagyunk. Mégis, ez az önérintés, ezzel a tudatossággal, a tudatos prediktív kódolással együtt valami eddig ismeretlen töltetet adott. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy bármennyire is a minden ok felé hajlik az életem, az életenergiám újra és újra a nulla alá tud esni. Sokszor fedezem fel, hogy semmi gond nincs és én mégis veszett szarul tudom érezni magam. És nincs okom rá. Na, valahogy ebbe izélt bele ez a „technika”. Ebben adott egy új nem is tudom igazán megfogalmazni mit… akarat nélküli vidámságot, mosolyt az arcomra, pezsgést a testemben, mindezt korán reggel a melóhelyen. Valami olyan érzetet adott, amit eddig csak másokban véltem felfedezni. A tetterőt, a tenni tudást, az örömteliséget, az élet energiáját. Valami ilyesmit, amit eddig én csak kerestem vagy hiányként éltem meg és ideig, óráig megadta ezt a mozgás, az edzés, a szeretkezés, az utazás, de ez elmúlt egy idő után. És most valami belülről született meg, egy egészen más hozzáférést adva magamhoz, egy olyan erőforráshoz, amit eddig azt hiszem, nem ismertem. És ez még csak az affirmációs élmény megerősítés volt, amibe igazán belementem. Ma jön a „milyen lenne, ha” élmény! Aztaaaa, most csak ezt tudom mondani!”

ÉLETRE HÍVTUK A SZERETET-SZÁLAT KÖZTÜNK. „Az történt tegnap este, amikorra már eléggé szétcsúsztam úgy az egész napos mindenfélében, és nagyon kimerült voltam, és fáradt, hogy úgy döntöttünk a férjemmel, hogy kicsit hagyjuk a gyerekeket az armageddonban és elvonulunk kettesben. Bementünk a hálóba és megcsináltam vele, rajta a haveninges simogatásokat, és ő is rajtam. Csináltunk a kézsimogatást, a kart, az arcot, becsuktuk a szemünket és egyszerre is simogattuk így egymást. És annyira jól esett, és annyira finom volt, és megnyugtató és biztonságos! És olyan szeretet-szál jött létre köztünk, hogy ez igazából, a részemről, per pillanat, és amúgy is, simán felér egy jó szexszel. Nagyon jó volt tudatosítani, hogy mennyire jól esnek ezek az érintések, csak mennyire nem hívjuk életre őket. És olyan szép volt, hogy egymással tudtuk átélni. Csak ennyit szerettem volna, hogy tudj, puszillak!”

A FÖLDI PARADICSOM ÁLLAPOTÁBAN ÉRZEM MAGAM. “Jövök én is élményt megosztani. Első élményem az 1. nap után: aludtam egy hatalmasat, amit hetek óta nem tudtam produkálni. A második: van egy kedves fiatal lány ismerősöm aki sajnos a betegsége miatt teljesen mozgásképtelen és heti kétszer, ha van időm rá, besegítek a családnak és kicsit átmozgatom. Ahogy a kurzus után első alkalommal mentem hozzá, eléggé el volt keseredve az állapotán (mert utóbbi időben sokat romlott, már a beszédét is nehezen értem és még tényleg nagyon fiatal) és sírva is fakadt. Ilyenkor kicsit tehetetlennek érzem magam és mindig attól félek, hogy esetleg félrenyel közben, mert általában rajtunk kívül akkor nem tartózkodik otthon senki. Akkor automatikusan el kezdtem simizni az arcát, ahogy tanultuk és kb. kettő perc alatt szinte teljes nyugalom állapotába került, sőt olyan szép rózsás lett az arcszíne, hogy meg is lepődtem. Ezek után megmutattam az anyukájának is, mert a lány már hetek, lassan hónapok óta alig alszik. Aztán két nap múlva nagy örömmel felhívott az anyukája, hogy teljesen jól működik a simi, mert napi kétszer végzi és az elmúlt két éjszakát a lány végigaludta, amire már rég volt példa. Ma nagyon lelkesen olvastam itt a pozitív tapasztalatokat és próbáltam délután kicsit elmélyültebben és nyitottan csinálni, ami nagyon jól is esett. Amit megfigyeltem közben, vagy a végén hogy automatikusan megérkeztem a jelenbe és a testembe. Ez nagyon furcsa, de nagyon jó érzés volt. A végén a karsimit összekötöttem a központi légzéssel (ez csak úgy odakívánkozott) azóta a földi paradicsom állapotában érzem magam. Teljes nyugi van. Nagyon jó!!”

EZT A GYENGÉDSÉGET SZIVACSKÉNT SZÍVJA BE MINDEN PORCIKÁM. “Hihetetlen, hogy mennyire megadja a simi azt a biztonságot, ahol már fel tudnak jönni a gátjaim tudatos szintre! Úgy általban meg érdekes, hogy mostanában kezdem észre venni, hogy tudattalanul sokszor és csak a simit csinálom általaban tenyér és combok, nem is kötök hozzá semilyen mondatot és akkor veszem észre, hogy jé ez mennyire kellett most. Olyan mintha ezt a gyengédséget szivacsként szívná be minden porcikám és valahogy ez az érzés meg is marad bennem, nem ürül ki teljesen órákkal később sem. Illetve, azokon a területeken is erősödöm, ahol a védőburkomon kb. csak egy lyukat találtam, mintha ott így szépen halványan összeforrna a tér. A közérzetem krónikus szorongóként rengeteget javult az elmúlt hetekben.”

MEGINT MEGLEPETT, HOGY EZ MENNYIRE JÓ! “Ma megismételtem a gyakorlatot, amit szombaton együtt végeztünk, az esemény haveningre, csak most egy másik helyzetre, ami mostanság adódott és nagy gombot nyomott rajtam. Még hatásosabb volt, mint akkor! Szuper érzés, megint meglepett, hogy ez mennyire jó!”

ELKEZDTEK FELLAZULNI A MINTÁIM ÉS ÉLŐBBNEK ÉRZEM MAGAM. “Szeretnék visszajelezni én is, hogy haladok magammal. Amióta elkezdtem a Haveninges módszert gyakorolni, azóta sok változást észleltem magamon. Mindennap gyakorlok, és azt veszem észre, hogy elkezdtek fellazulni a mintáim és éberebb vagyok. A testemet is élőbbnek, rugalmasabbnak érzem. Sokkal könnyebben meg tudom magam nyugtatni, mélyebben alszom, és ha fel is ébredek éjszaka, általában vissza tudok aludni. A gondolati mintáimat egyre jobban észreveszem, és kevésbé is azonosulok velük. Nő a biztonságérzetem, és számomra ismeretlen, kellemes érzeteket fedezek fel a testemben. Konkrét traumaoldás egyedül végzése előtt szeretnék egy kicsit stabilabb állapotba kerülni, hogy a figyelmem ne kalandozzon el!”

EZ EGY KINCS, GONDOZOM A BELSŐ KERTEMET. “Egy nagy megcsömörödésből térek vissza, és kezdem el újra gondozni a belső kertemet, imádom ezt a hasonlatot. Ezzel a technikával végre nem árasztódom el. Sőt, az a tapasztalatom, hogy a testemben maradok, és ehhez nem kell erőfeszítést sem tennem. Dolgoztam a nehéz érzésekkel, többször is az volt a tapasztalatom, hogy mikor sikerül megtalálni azt a minőséget, amire igazából szükségem lett volna/lenne, és hozzá a simogatás, tényleg vmi oldódik, könnyebbül, párolog, megértésre talál bennem, együttérzést érzek magam felé. Valóban mélyre mehet ennek a hatása, mert két olyan szituáció is szembejött a napokban, ami korábban beszippantott volna azonnal, elárasztóan, most viszont nem érintett meg annyira. Kerestem is, hogy hova tűnt, de furcsa h nem jön a szokásos gondolat-, érzelem kör… Vagy ha ott is volt, abból csak halvány vmi szólt csak halkan a háttérből. Woooooaaawww. Ez nagy állat! Mintha be tudnám tölteni azokat a hiányzó, tápláló minőségket, amiről azt hittem h lekéstem/lemaradtam… Ez egy kincs.”

ELKÉPESZTŐ, HOGY AZ EGÉSZ EGY VILLANÁSNYI IDŐ ALATT OLDÓDOTT KI! “Egyszerűen zseniális ez: eddigi terápiás munkában nem jött elő, olyan mély és szövevényes volt. Azt tudtam, hogy a testemmel kapcsolatos megijedés nem a testemről szól, hanem a gyerekkori környezetről, de nem tudott így lebomlódni. Ráadásul ezeket kínos témáknak éreztem, hogy be tudjam vinni a terápiára. A saját működésem is értelmet nyert, hogy miért is olyan nehéz volt anyámról leválnom (védem), és az is, mi ez a megszabadulási vágy inkább megszabadulhatatlansági kényszer bennem. Ez reggel volt, most azt tapasztalom, hogy mély sóhajok jönnek ki folyamatosan, nagyon jó érzés. És az is, hogy bakker, ez az egész csupán egy villanásnyi idő alatt oldódott ki. Elképesztő.”

IMÁDOM EZT AZ ESZKÖZT! “Majdnem minden nap használom, egyre jobban alszom és tágul bennem egy nyugodt tudatosság, ami a sok teendő miatt az utóbbi időben már nagyon hiányzott, és jó lenne, ha ez egyre maradandóbb, stabilabb lenne bennem. Azt vettem észre, hogy pici, de feszkós, zavaró, frusztráló dolgokra is kiváló ez a technika – már csak azért is, mert könnyen begyakorolható vele, hogyan álljunk a nagyobb feladatokhoz. Nekem nagyon szépen dolgoznak a belső képeim, érzelmeim. Egy nem akarom ellenállásból egy személy kapcsán, simán eljutottam oda kb. 10 perc alatt, hogy elgyalogolt tőlem a messzeségbe, miközben az elengedést simiztem, aztán nagy sóhaj, és jött a megkönnyebbülés, amit szintén. Lesz egy nyilvános beszédem holnap, nem izgulok még annyira, de nagyon sok mindent kioldottam, rengeteg gimis, leégős-szereplős kép jött. Aztán gyógyító képként hirtelen feljött, hogy általános iskolásként mennyire imádtam templomban énekelni SZÓLÓT és nem izgultam, sőt alig vártam, hogy kiengedhessem a hangomat! Ezt kezdtem besimizni, annyira zseniális volt, ahogy mentőövet dobott a saját agyam egy rég elfeledett élményből. IMÁDOM ezt az eszközt!

A GYAKORLATI TESZTEN IS ÁTMENT AZ ESZKÖZ! “No, próbára tettem a Havening hatását élesben a nyilvános beszédemnél (izgulás). Előtte azon izgultam, hogy izgulni fogok nagyon (nagyon durván jelez ilyenkor a szervezetem, akár mesélésnél is többek előtt: szívdobogás, kiszáradt torok, durván beinduló menekülési válasz, kézremegés, nagyon zavaró), de a többiek előadása közben is simiztem. Ebédszünetben már elég nyugodt voltam. Aztán amikor beleszóltam a mikrofonba, ráadásul fejből mesével kezdtem több mint 50 ember előtt, nem jött semmi!!! Basszus, ez működik. Egy óráig beszéltem, és minden pillanatát imádtam, pont azt a gyógyító élményt éltem meg, ami havening közben feljött, a templomi gyerekkori éneklést. Valaki erre azt mondta, rutinos lettem, de ez nem lehet, mert 3 hete még halálra izzadtam magam egy csoportworkshopon fejből mesélés közben! Tudtam, hogy működik, de az első gyakorlati teszten is átment a technika, éles helyzetben! Én nem is tudok erre mit mondani, komolyan! És ami a legszebb végig tudtam kapcsolódni az emberekkel közben, olyan nyugodt voltam. Ez a technika egy szent Grál, basszus.”

ITT SOKKAL TÖBBET CSINÁLUNK, MINT IDGERENDSZERI ÁTHANGOLÁST! “Hallgatom-nézem-élem. Gyönyörű eszköztár, olyan, amilyet mindig megálmodtam. Nem akarok sokat fecsegni, de van egy mély meggyőződésem, hogy itt sokkal többet csinalunk, mint idegrendszeri áthangolást! Ez kvantum szinten hat, és mindenkire, nem csak ránk. Pár év múlva, szinte biztos vagyok benne, hogy ez a sejtésem be fog igazolódni.”

15 PERC ALATT SZÉTFOSZLOTT A SEB, AMIBEN ÉVEKET VERGŐDTEM. “Elképesztő, hogy amivel anno évekig vergődtem seb, miután tegnap megint feljött, „meghaveningelve” kb. 15 perc alatt szeretetté alakult, és valahogy olyan természetesnek is érződött az egész. Azt hiszem nálam, az volt nagy lépés ezeknél a folyamatoknál, hogy megtaláltam a saját kis nagyon erőforrásoló, jóleső elterelőimet. Te jó ég, hihetetlen ez az egész…”

SIKER! “Csináltam egy jó nagy marhaságot pár napja. Elolvastam a gulag – ról, azon belül is egy „kannibál sziget”,- ről szóló cikket. Fogalmam sincs, hogy jutottam oda, és mi a csudának olvastam végig, és néztem meg a képeket. Nno, a lényeg, hogy onnantól csak ezen járt az agyam. Olyan képeket is szőttem, amik a cikkben nem szerepeltek, csak a leírás alapján jól el tudtam képzelni. Tegnap előtt elegem lett ebből, mivel teljesen maga alá temettet, és szinte csak azon búslakodtam, milyen kegyetlen a világ, meg, ha lenne isten, biztosan nem engedné, hogy ilyesmi megtörténjen. Szóval az esemény haveninget alkalmaztam. 10-es erősségről indult, 3 kör után 1-2 szintre értem. A kép homályossá vált, és nem töröm egész nap ezen a fejem. Siker!”

ÉLETEM TRAUMÁJÁRA TALÁLTAM RÁ ÉS OLDOTTAM KI! “Végighallgattam a videókat, és a programcsomag mentén azonosítottam a kódoló eseményt, és hát basszus, így azért egészen más. ÉLETEM TRAUMÁJÁRA TALÁLTAM RÁ ÉS OLDOTTAM KI! Idelelkendezem, hogy ha nincs havening technika, én szerintem sosem látok erre rá, soha nem kerül helyére ez a mozaikdarab, ami 30 éve fogja a lábamat a valódi lelki újjászületés elől. Már attól, hogy ez az emlék feljött, helyére rázódott, állt annyi minden. Zseniális ez az egész! Egy alaptrauma, amiből egy jelenbeli masszív elakadásom is származik, eddig is mindig felbukkant, két fontos jelenetből állt – már tisztítottam, dolgoztam velük korábban is havening nélkül, de valahogy csak nem, csak nem oldódott a jelenbeli. Most egy jelenbeli undor élményyel indítottam, és hol éreztem először? És hát a gyerekkori lakás jött fel, de eleinte csak annyi, hogy „valami itt nem oké”. Erre transpiráltam, mert nem volt annyira erős, de ott volt. Aztán hirtelen nagy, szürke gomolygó köd – haveningelek, haveningelek, mondom közben „köd, átláthatatlan, nem látok” – és egyszercsak oszlani kezd a köd, és hupsz: meglátok egy sokkoló jelenetet, kikerekedik a szemem, és még a fülem is becseng tőle (mindez a havening siminek hála nem újratraumatizáló módon). És bakker, ez a jelentet pontosan 30 éve volt elásva bennem, semmivel, de semmivel nem jött eddig elő – erős sokk, undor, lefagyás kapcsolódott hozzá. Nagyon fontos, hogy azon az estén és másnap, három sokkoló esemény történt velem, de ez, az első, eddig soha nem tudott előjönni. És mivel ez valami „szörnyű meglátásához” kapcsolódott, az ezt követő kettő és valahogy igazolódott bennem, hogy igaz volt, hogy azok megtörténtek. Szóval a traumás emlék előjövetele borzasztó fontos ebből a szempontból, mert a többi kettő eseményt is csak ez tudja bennem igazán igazolni. Végül a jelenetet is meg tudtam változtatni könnyedén, befejezni, és nagy mosolygással aludtam el. Fontos, hogy a hetekben már dolgoztam a „nem akarom meglátni”, „nem akarom látni, mi van bennem” orvosi diagnózishoz kötődő élményeimmel, ellenállásommal („mert hogy ha, belenézek, ott valami szörnyű van”) – szóval valszeg ennek is köszönhető, hogy ez így végre fel tudott jönni. És most, hogy ezen tudtam dolgozni, a „meglátni valami szörnyűt” is lecsillapodott bennem, sőt van bennem valami bátorság, önbizalom a látással kapcsolatban.”

KÖNNYED, BARÁTSÁGOS, NINCS ERŐLKÖDÉS. “Szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam, és lehetőséget adtál Andi, hogy lehet egyéni ülés. Nekem nagyon erős gyakorlati megértést adott, hogy hagyjam magam vezetni a testem érzelmeim agyi képek által. Abban a tempóban, ahogyan a testem szeretné!!! És ne eröltessem, mert a folyamat tényleg adja magát, viszi a képeket, a gondolatokat. Szóval úgy ráéreztem a hétfői konzin az ízére, hogy kedden szerdán is ráhagyatkoztam ahogy hétfőn megtapasztaltam. Köszönöm Andi, hogy átadtad ezt a módszert, és vezettél a folyamatban, mert így már magam is biztosabbnak érzem, ha csinálom. Nagyon boldog vagyok ettől az egésztől. Nagyon szeretem, mert nagyon könnyed és barátságos módszer, ha nincs erőlködés. Még mindig csak azt tudom mondani, rengeteget változtam mióta ismerem, és ezt a környezetem is mondja. Szupcsiii!!!”

NAGYON DURVA, MAGAMRA SEM ISMEREK! “Egy kicsit átfogóbb visszejelzést: elég sokszor használom: konkrét esetekre igyekszem akkor használni, amikor van is rá időm végigmenni. Amit észevettem magamon az az hogy elkezdten nagyon szépen áthatni az életem és sokat segít a TBI-s dolgok mélyítésében. Észevettem pl, hogy nagyon máshogy állok problémákhoz/elakadásokhoz, a TBI elején tipikus fej nehéz probléma megoldás és túlanalizálás ment és most kezdem azt érezni, hogy jön valami, tudomásul veszem és sokkal inkább arra törekszem hogy simizek-stabilizálok, erőforrásolok és elterelek – nem tartom benne magam feleslegesen problémákba és helyett az intuicióimra, testemre hagyatkozom tudva, hogy majd nap végén ránézek mélyebben és hogy a tudatalattim úgyis dobni fogja a megoldást, ha nem agyalom túl és nem ézem szükségét menekülni az érzéseim elől – sőt elkezdett érdekessé válni, hogy na vajon ez honnan jön.. illetve az általános kényszeres mások problémájának megoldása is oldódik bennem. Nagyon durva, magamra sem ismerek.. így az önbizalmamon is dobott a HT. A belső gyerek-felnőtt munkám, ami idáig egy nagy rakás kakikupac volt, most nagyon szépen kezd alakulni és valós belső kapcsolatom kezd megszületni – kb. ezt érzem egyedül hatásosnak az összes eszköz közül, amit erre próbáltam. Szóval woow!”

ELŐTÖR A SAJÁT BELSŐ BÖLCSESSÉGEM. “Sok kérdésem szokott felmerülni, melyeket előbb-utóbb meg is tudok válaszolni magamnak, mert a Havneingnek köszönhetően szinte előtörnek belőlem ezek a bölcs válaszok. Tudatos szinten már látom, hogy a problémának érzékelt valaminek kb 70 százaléka a saját sztorim által rétett réteg, és ha azt kidolgozom, akkor marad a 30, mert azért valóságalapja a történéseknek. Ilyenkor mi a teendő – ez lett volna a kérdés, miletőő nekiálltam, aztán megjött a válasz. Ha lefejtem a 70-et haveninggel, akkor a helyezetet már a saját belső bölcsességemmel fogom tudni kezelni, és nem a beragadt, túlzó erők által rángatva, hanem objelktíven, kreatívan és asszertívan.”

AZ EGYÉNI KONZI ÓTA NINCS SZOCIÁLIS SZORONGÁSOM. “Az egyéni alkalmon a szociális szorongást hoztam fel témának, és azóta nincs is szociális szorongásom. Amit még egyértelműbben érzékelek az az emberekhez való kapcsolódásom minőségnek javulása, rengeteg szép ilyen jellegű megéléssel gazdagodtam. Meg önmagában az, ahogy dolgoztál velem Andi, hálásan köszönöm. A szégyenérzetemmel mindennap gyakorlok, most már két hete. Az utóbbi napokban néha már alig találtam egy 1-es kis szégyent, de azért van még. Feltűnik az is, hogy alapból milyen sokszor triggerelik különböző kis események.”